Gondolatok...
Gondolatok vannak...
Gondolatok jönnek...
gondolatok mennek...
Gondolatokat ébresztesz...
Gondolatok ébrednek...
Gondolatokat elnyomok...
Gondolatok sokasága kering...
Néha szinte feszítő érzés...
Néha annyira sok, hogy szinte menekülnél előlük...nem tudsz mit kezdeni velük...
Talán az egyik legnehezebb feladat szelektálni és sorba állítani őket, mielőtt maguk alá temetnek...
Magukkal hozzák a válaszok keresését...egy folytonos örökös keresést...a miért megválaszolásának az akarását...
De ez sokszor nem jó...nem jó ha erőltetett választ adunk...nem jó mert, így könnyen téves választ kapunk...
Nem jó mert egy másik még tévesebb miért keresésébe hajszoljuk magunkat vele...
Van amikor annyi miért van..annyi érthetetlen miért a ki nem mondott szavak, a ki nem mondott érzések miatt, hogy elsodor az ár...
Azt érzed hogy sodor és sodor....nem tudod hol áll meg..milyen távol onnan ahonnan indultál..
Ilyenkor következnek a türelmetlen lépések...a nagy téglák....
A rosszul elhelyezett nagy téglák...
Nem akarod hogy így legyen, nem akartad hogy így legyen...
A körülmények, a bizonytalanság..a kétségbe esés...a tudat...az őrjítő tudat...ami a szívedbe markol és szinte összeroppantja...
De ilyenkor is mindig ott van egy kisujj....ott van egy kéz ami sosem enged el...ami nem enged tovasodródni....nem enged el...
Az a kisujj nagyon erősen tud tartani...nagyon erősen akar tartani és tart...
Csodálatos ereje van...
Az a kisujj tart és közben beenged egy kis napfényt....egy kis napsárgát...
Nem engedi becsukódni az ajtót..tartja erősen...
Lassan visszahúz és akkor már nem csak a kisujj tart, hanem az egész kéz....
Igen változunk....igaz hogy mondjuk hogy ne változzunk, de változunk...
Ez nem olyan változás...Igazodunk egymáshoz...igazodunk egymás lelkéhez...
Tanuljuk egymást...
És mivel fontosak vagyunk egymásnak, ezért igazodunk...észrevétlenül is alakulunk...formálódunk egymáshoz....
Nyílik a szemünk lassan.....
Egyre nyitottabb és nyitottabb....szép lassan mindig egy picivel nyitottabb...
És egyszer ha eljön az ideje, kinyílik egészen, teljesen...
Úgy érzem, hogy minél jobban nyílik, minél jobban nyitogatják a szemünket, lassan összeáll az egész "kép".
Mindig egy-egy pici darabka a helyére kerül...apródonként...apródonként egy egész lesz belőle...
Ahogy a kis téglákból is egy nagy fal lesz..egy olyan burok alakul ami minden szelet kiszorít és kizár...és csak a nap sárga maradhat bent...
Csak az maradhat bent ami mi bent akarunk tudni....
Eddig sosem hittem ..sosem hittem azokban a dolgokban ....ez a hitem teljesen megváltozott...
Hiszek benne....vannak ...léteznek
Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem akarnánk szívből ,,,,akkor ez nem jöhetne létre...
Akkor nem tudna bármennyi km-et is áthidalni a szeretet....az az érzés...a nyitott tenyér érzése...
Ha nem akarnánk mind .... akkor nem tudna áramolni az energia a szeretet...akkor nem létezne a körforgás...
Megmagyarázhatatlan érzés .de nagyon nagyon csodálatos....
Csodálatos érzés amikor megérezzük, hogy hol fáj valami...amikor érezzünk
Hallgatok rá...hallgatni akarok és hallgatni fogok rá...
A fájdalom....
Annyira sok arca van...és nagyon nagyon nehéz érzés....
Nehéz mert mindig ott hasít beléd ahol a legjobban fáj..
Megvan az a különös képessége hogy megtalálja a legfájóbb pontot...
Azt amitől félünk, amitől rettegünk, amit sosem szeretnénk hogy bekövetkezzen...
Sosem szeretnék, mert tudjuk hogy nagyon fáj és nehezen gyógyul...
Nagyon nehéz a fájdalommal elbírni, nehéz elnyomni...
Ha nincs az erős szeretet, ha nincs ott az aki a legfontosabb az életben és nem fogja a kezünk...lehet nem is sikerül minden fájdalmat legyőzni....
És itt nagyon érdekes dolgokat produkál....egyszerre gyengít és erősít...
Egy harcba kényszerít...a magad belső harcába...
Talán ezek a harcok a legnehezebbek...
Ilyenkor arra kényszerít hogy a miérteket előhozd, pedig tudod hogy az nem jó....a miértek a megválaszolásra késztetnek és az sem jó sokszor...mert az lehet hogy még erősebb fájdalmat ébreszt...
Ez egy sprirállá tud alakulni, ami egyre lejjebb húz magába...
Nehéz kikerülni belőle...nagyon nehéz...
De ha sikerül, akkor erősebbé tesz..megerősít....
Akkor ráébreszt arra hogy mi vagy ki a legfontosabb az életben...hogy ki az akiért mindenünket odaadnánk....
Ki az akinek mindenünket odaadtuk...
És akinél biztonságban vagyunk....
Segít megerősíteni várfalat....segít észrevenni a hibákat...és segít kijavítani...
Erősebb...stabilabb lesz a várfal...
Segít felülni a felhő szélére....
Bátorságot ad hozzá...elszántságot, merészséget...
Egy rózsaszín felhőre csak együtt lehet felülni...csak ha mind a ketten elég bátrak ,,, ha mind a ketten bíznak...ha egymásra merik bízni mindenüket...azokat a dolgokat is amiket talán saját magunktól is féltünk....
Nagyon jó érzés a felhőn ülni...először picit félelmet kelt....félsz hogy nehogy leessél...nehogy, mert akkor tudod hogy nagyon nagyon sérülsz...
De ahogy minél tovább ülsz rajta...annál biztonságosabbnak érzed, mert egyre múlik a félelem a szívedből...
Ehhez idő, türelem, megértés, odafigyelés kell....és és..a legfontosabb a szeretet...az mindennél fontosabb...
Az minden apró lépésben, minden apró téglában, minden virágnak, minden apró kis mozaikban a legfontosabb...
A szeretet táplálja, a szeretet köti össze a darabkákat....
A szeretet segít sokat....karöltve az idővel, a bizalommal, a megbízással, a szerelemmel....
Karöltve lassan elkísérnek arra az állomásra ahol a ki nem mondott dolgok elhangzanak, Kimondatnak...meghallgattatnak...és szeretettel átölelnek...
Szeretettel és nem haraggal, nem bántással...
Csak szeretettel...
Kimondódnak ezek a súlyos dolgok...sokszor nagyon súlyos dolgok amiktől félünk, hogy esetleg a vár alapjait is megrengeti...
De nem fogja...nem fogja mert a szeretet addigra olyan erős lesz hogy teljesen összefogja...és nem engedi megremegni...
Ez az állomás, ezeknek a dolgoknak a kimondása....egy egy....hatalmas lépés...egy új állomás az életünkben..
Sokszor várom és akarom, néha félek tőle..tartok tőle...
De ahogy legyőződ ezeket a félelmeket elérkezel lassan oda...
Először csak picit és egyre és egyre jobban.....
Lassan....a maga idejében...amikor nem tud kárt okozni, hanem csak erősíteni tud...
amikor nem tudjuk elmondani ami lejátszódik bennünk,mert nem találjuk a szavakat,,,választhatunk bármit,,,zenét,táncot,rajzot,színeket,,,csak válasszunk,,,törjük meg a némaságot.....éljük a lélekcseppeket
Meg kell találni a megfelelő hangsúlyt...a megfelelő hangnemet...
Meg kell találni azt amit eddig nem találtunk meg...
Nem mert elvakított a fájdalom....
Meg kell tanulnunk még jobban olvasni a képekben, a zenében, a színekben...
Úgy érzem hogy nagyon jó úton haladunk...olvasunk..értünk...nagyon sok mindent értünk és érzünk....
És ezt napról napra tanuljuk....egyre jobban és jobban tudunk olvasni egymásban...egyre jobban észrevesszük ha egy segélykiáltás elhangzik....
És ott termünk egymás mellett...fogva egymás kezét...szorosan...és nem elengedve...sosem engedve el....
mindig fogva, erősen...szorosan....
Élve a számunkra megadatott csodálatos lehetőséggel....
Törjük meg a némaságot....törjünk ki a börtönéből.....
éljük a lélekcseppeket
Gondolatok vannak...
Gondolatok jönnek...
gondolatok mennek...
Gondolatokat ébresztesz...
Gondolatok ébrednek...
Gondolatokat elnyomok...
Gondolatok sokasága kering...
Néha szinte feszítő érzés...
Néha annyira sok, hogy szinte menekülnél előlük...nem tudsz mit kezdeni velük...
Talán az egyik legnehezebb feladat szelektálni és sorba állítani őket, mielőtt maguk alá temetnek...
Magukkal hozzák a válaszok keresését...egy folytonos örökös keresést...a miért megválaszolásának az akarását...
De ez sokszor nem jó...nem jó ha erőltetett választ adunk...nem jó mert, így könnyen téves választ kapunk...
Nem jó mert egy másik még tévesebb miért keresésébe hajszoljuk magunkat vele...
Van amikor annyi miért van..annyi érthetetlen miért a ki nem mondott szavak, a ki nem mondott érzések miatt, hogy elsodor az ár...
Azt érzed hogy sodor és sodor....nem tudod hol áll meg..milyen távol onnan ahonnan indultál..
Ilyenkor következnek a türelmetlen lépések...a nagy téglák....
A rosszul elhelyezett nagy téglák...
Nem akarod hogy így legyen, nem akartad hogy így legyen...
A körülmények, a bizonytalanság..a kétségbe esés...a tudat...az őrjítő tudat...ami a szívedbe markol és szinte összeroppantja...
De ilyenkor is mindig ott van egy kisujj....ott van egy kéz ami sosem enged el...ami nem enged tovasodródni....nem enged el...
Az a kisujj nagyon erősen tud tartani...nagyon erősen akar tartani és tart...
Csodálatos ereje van...
Az a kisujj tart és közben beenged egy kis napfényt....egy kis napsárgát...
Nem engedi becsukódni az ajtót..tartja erősen...
Lassan visszahúz és akkor már nem csak a kisujj tart, hanem az egész kéz....
Igen változunk....igaz hogy mondjuk hogy ne változzunk, de változunk...
Ez nem olyan változás...Igazodunk egymáshoz...igazodunk egymás lelkéhez...
Tanuljuk egymást...
És mivel fontosak vagyunk egymásnak, ezért igazodunk...észrevétlenül is alakulunk...formálódunk egymáshoz....
Nyílik a szemünk lassan.....
Egyre nyitottabb és nyitottabb....szép lassan mindig egy picivel nyitottabb...
És egyszer ha eljön az ideje, kinyílik egészen, teljesen...
Úgy érzem, hogy minél jobban nyílik, minél jobban nyitogatják a szemünket, lassan összeáll az egész "kép".
Mindig egy-egy pici darabka a helyére kerül...apródonként...apródonként egy egész lesz belőle...
Ahogy a kis téglákból is egy nagy fal lesz..egy olyan burok alakul ami minden szelet kiszorít és kizár...és csak a nap sárga maradhat bent...
Csak az maradhat bent ami mi bent akarunk tudni....
Eddig sosem hittem ..sosem hittem azokban a dolgokban ....ez a hitem teljesen megváltozott...
Hiszek benne....vannak ...léteznek
Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem akarnánk szívből ,,,,akkor ez nem jöhetne létre...
Akkor nem tudna bármennyi km-et is áthidalni a szeretet....az az érzés...a nyitott tenyér érzése...
Ha nem akarnánk mind .... akkor nem tudna áramolni az energia a szeretet...akkor nem létezne a körforgás...
Megmagyarázhatatlan érzés .de nagyon nagyon csodálatos....
Csodálatos érzés amikor megérezzük, hogy hol fáj valami...amikor érezzünk
Hallgatok rá...hallgatni akarok és hallgatni fogok rá...
A fájdalom....
Annyira sok arca van...és nagyon nagyon nehéz érzés....
Nehéz mert mindig ott hasít beléd ahol a legjobban fáj..
Megvan az a különös képessége hogy megtalálja a legfájóbb pontot...
Azt amitől félünk, amitől rettegünk, amit sosem szeretnénk hogy bekövetkezzen...
Sosem szeretnék, mert tudjuk hogy nagyon fáj és nehezen gyógyul...
Nagyon nehéz a fájdalommal elbírni, nehéz elnyomni...
Ha nincs az erős szeretet, ha nincs ott az aki a legfontosabb az életben és nem fogja a kezünk...lehet nem is sikerül minden fájdalmat legyőzni....
És itt nagyon érdekes dolgokat produkál....egyszerre gyengít és erősít...
Egy harcba kényszerít...a magad belső harcába...
Talán ezek a harcok a legnehezebbek...
Ilyenkor arra kényszerít hogy a miérteket előhozd, pedig tudod hogy az nem jó....a miértek a megválaszolásra késztetnek és az sem jó sokszor...mert az lehet hogy még erősebb fájdalmat ébreszt...
Ez egy sprirállá tud alakulni, ami egyre lejjebb húz magába...
Nehéz kikerülni belőle...nagyon nehéz...
De ha sikerül, akkor erősebbé tesz..megerősít....
Akkor ráébreszt arra hogy mi vagy ki a legfontosabb az életben...hogy ki az akiért mindenünket odaadnánk....
Ki az akinek mindenünket odaadtuk...
És akinél biztonságban vagyunk....
Segít megerősíteni várfalat....segít észrevenni a hibákat...és segít kijavítani...
Erősebb...stabilabb lesz a várfal...
Segít felülni a felhő szélére....
Bátorságot ad hozzá...elszántságot, merészséget...
Egy rózsaszín felhőre csak együtt lehet felülni...csak ha mind a ketten elég bátrak ,,, ha mind a ketten bíznak...ha egymásra merik bízni mindenüket...azokat a dolgokat is amiket talán saját magunktól is féltünk....
Nagyon jó érzés a felhőn ülni...először picit félelmet kelt....félsz hogy nehogy leessél...nehogy, mert akkor tudod hogy nagyon nagyon sérülsz...
De ahogy minél tovább ülsz rajta...annál biztonságosabbnak érzed, mert egyre múlik a félelem a szívedből...
Ehhez idő, türelem, megértés, odafigyelés kell....és és..a legfontosabb a szeretet...az mindennél fontosabb...
Az minden apró lépésben, minden apró téglában, minden virágnak, minden apró kis mozaikban a legfontosabb...
A szeretet táplálja, a szeretet köti össze a darabkákat....
A szeretet segít sokat....karöltve az idővel, a bizalommal, a megbízással, a szerelemmel....
Karöltve lassan elkísérnek arra az állomásra ahol a ki nem mondott dolgok elhangzanak, Kimondatnak...meghallgattatnak...és szeretettel átölelnek...
Szeretettel és nem haraggal, nem bántással...
Csak szeretettel...
Kimondódnak ezek a súlyos dolgok...sokszor nagyon súlyos dolgok amiktől félünk, hogy esetleg a vár alapjait is megrengeti...
De nem fogja...nem fogja mert a szeretet addigra olyan erős lesz hogy teljesen összefogja...és nem engedi megremegni...
Ez az állomás, ezeknek a dolgoknak a kimondása....egy egy....hatalmas lépés...egy új állomás az életünkben..
Sokszor várom és akarom, néha félek tőle..tartok tőle...
De ahogy legyőződ ezeket a félelmeket elérkezel lassan oda...
Először csak picit és egyre és egyre jobban.....
Lassan....a maga idejében...amikor nem tud kárt okozni, hanem csak erősíteni tud...
amikor nem tudjuk elmondani ami lejátszódik bennünk,mert nem találjuk a szavakat,,,választhatunk bármit,,,zenét,táncot,rajzot,színeket,,,csak válasszunk,,,törjük meg a némaságot.....éljük a lélekcseppeket
Meg kell találni a megfelelő hangsúlyt...a megfelelő hangnemet...
Meg kell találni azt amit eddig nem találtunk meg...
Nem mert elvakított a fájdalom....
Meg kell tanulnunk még jobban olvasni a képekben, a zenében, a színekben...
Úgy érzem hogy nagyon jó úton haladunk...olvasunk..értünk...nagyon sok mindent értünk és érzünk....
És ezt napról napra tanuljuk....egyre jobban és jobban tudunk olvasni egymásban...egyre jobban észrevesszük ha egy segélykiáltás elhangzik....
És ott termünk egymás mellett...fogva egymás kezét...szorosan...és nem elengedve...sosem engedve el....
mindig fogva, erősen...szorosan....
Élve a számunkra megadatott csodálatos lehetőséggel....
Törjük meg a némaságot....törjünk ki a börtönéből.....
éljük a lélekcseppeket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése